DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK! Nemzeti gyásznap – november 4.
1956 októberében felébredt az alvó oroszlán. A magyar nép – amelyet oly sokszor próbáltak már térdre kényszeríteni – ismét megmutatta a világnak, hogy szabadságvágyát sem erő, sem félelem nem tudja elfojtani.
A pesti srácok, a munkások, az egyetemisták, a parasztfiúk és a tanárok egymás mellé álltak, és szembeszálltak a világ egyik legnagyobb hatalmával, mert hittek a szabadságban, a hazában, az igazságban.
Akkor, azon a forró őszön, újra magyar szó zengett a rádióban.
A zászlókból kitépték az idegen címert, és a nemzet szíve egy emberként dobbant a szabadságért.
- november 4-én azonban a szovjet túlerő eltiporta a forradalmat.
A világ hallgatott, a hősök vére pedig a pesti utcák kövére hullott.
De a magyar lélek nem tört meg.
A nemzet hite, tartása és önbecsülése túlélte a megtorlásokat, a félelmet és a hosszú évtizedek sötétségét.
A pesti srácokat, az egyetemistákat, a munkásokat és a vidéki fiatalokat legyőzhette ugyan az idegen hatalom, de ti örökre hősök maradtok.
Neveitek ott élnek minden emlékműben, minden iskolában, minden magyar szívben, ahol még lobog a szabadság lángja.
1956 fiataljai példát mutattak a bátorságból, a kiállásból, a hitből.
Ők húszévesen nem a kényelmet, hanem a becsület útját választották.
Példájuk arra int, hogy mindig van miért és kiért küzdeni.
Ma azonban gyakran úgy érezzük, halványabban lobog bennünk ez a láng.
Sokszor hiányzik az önzetlen hazaszeretet, a közösségért érzett felelősség, a bátor kiállás.
Mintha a képmutatás, az érdekkövetés és a közöny felülírná az igaz nemzettudatot.
Pedig a haza jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e jól gondolkodó, bátor, erős fiatalságot nevelni – olyan fiatalokat, akik nem félnek hinni, kérdezni, és tenni a nemzetért.
Az 1956-os hősök öröksége nem pusztán emlék – felelősség.
Ők megmutatták, mit jelent szívből szeretni a hazát, és a legdrágábbat – az életüket – is odaadták érte.
Példa legyen előttünk az az igaz, tiszta hazaszeretet, mellyel ők ismertté váltak a világ előtt.
Előttetek hajtunk fejet, Ti bátor magyarok, Ti 56-os harcosok!
A nemzet hálás szívvel őrzi emléketeket, és amíg magyar él e földön, nem halványul el a ti dicsőségetek sem.
„Nem az a fontos, hogy meddig él az ember, hanem az, hogy amíg él, legyen benne bátorság, hit és hűség a hazájához.”
— Wass Albert
A Nemzeti Pedagógus Kar tisztelettel emlékezik az 1956-os forradalom hőseire.
Őrizzük a lángot, amit 1956 hősei gyújtottak!
Kép: Mansfeld Péter szobor koszorúzása, saját H. Zsuzsa
