Ma nemcsak egy épületet hagytok el, hanem egy korszakot is. Egy korszakot, amely tele volt tanulással, nevetéssel, küzdelemmel – és szívet melengető emlékekkel.
Emlékezzünk azokra, akik az első lépéseknél mellettetek voltak: az óvónénikre, tanítónénikre, akik megtanították a betűk és számok világát, és tanárokra, akik tudásukkal és emberségükkel végigkísértek benneteket. Ők voltak azok, akik nemcsak tanítottak, hanem formáltak is.
A szülők, nagyszülők, dédszülők – a háttér hősei. Ők voltak, akik bátorítottak, meghallgattak, biztonságot adtak a legnehezebb napokon is. Ott álltak mögöttetek a csendes háttérből, szeretettel, türelemmel, aggódással és büszkeséggel. Velük együtt lépkedtetek azzá, akivé ma váltatok.
És a barátok… padtársak… a nevetések a szünetekben, a közös súgások, dolgozat előtti izgulások, viták és kibékülések. A kirándulások, ahol a tanárok kicsit lazábbak, a diákok kicsit szabadabbak voltak, és az élmények örökre belétek ivódtak.
Ne feledjétek a szerelmeket sem. Az első pillantás a folyosón, a közös hazaséták, egy szív a padon, a titkos levelek, az ünnepségeken váltott félmosolyok… Az iskola falai nemcsak tudást, hanem szívdobbanásokat is őriznek.
Voltak nehézségek is. Fáradt reggelek, kudarcok, bizonytalanságok – de mindezek részei annak, hogy most itt álltok: érettek, bátrak, készen arra, hogy megméressetek. Az érettségi nemcsak vizsga – jelképe is annak, hogy megérettetek a következő lépésre.
Ma ballagtok, de nem üres kézzel. Emlékeket visztek, kapcsolatokat, értékeket – és egy darabot mindannyiunk szívéből.
Ballagjatok bátran, méltósággal, szívvel – mert amit visztek, az mindörökre a tietek.
Kép/ forrás:
https://ballagas.info.hu/ballagas-2025/
