Augusztus 20-a a magyarság egyik legősibb és legszentebb ünnepe. E napon hajtunk fejet államalapító királyunk, Szent István öröksége előtt, aki a keresztény hit és a nemzeti összetartozás talajára állította hazánkat.
Az új kenyér nem csupán a termőföld ajándéka, hanem a mindennapjainkat tápláló biztonság és békesség jelképe. A családok asztalán ott a munkás kéz verejtéke, a remény, hogy van jövőnk – gyermekeinkben, közösségeinkben, hazánkban. Ahogy Reményik Sándor írja: „Sütnek, törnek, osztanak kenyeret. Minden morzsájában ott a csoda, minden szelében ott az élet.”
Ma, amikor oly sokan keresik a kapaszkodót, különösen fontos visszatérni ezekhez az értékekhez: a hithez, amely nyugalmat ad; a józan gondolkodáshoz, amely eligazít; a szeretethez, amely közösséget teremt.
Legyen augusztus 20. nemcsak emlékezés, hanem megerősödés is: hogy gyökereinkből erőt merítve tudjunk a jövő
