Az adventi koszorú első gyertyájának fénye ma a HIT üzenetét hozza el. A várakozás csendes ideje kezdődik el, amikor szívünkben helyet készítünk annak a fénynek, amely Szenteste érkezik meg hozzánk: a Megváltónak, aki világosságot hoz a világba, és békét az emberi szívekbe.
A HIT gyertyája arra emlékeztet bennünket, hogy a készülődés nem csupán külső, hanem belső út is. Hit abban, hogy minden napunknak értelme van; hit a gyermekek jövőjében; hit abban, hogy a szeretet és az összefogás képes újjáteremteni a világot.
A családokhoz ma különös szeretettel fordulunk. Ők azok, akik otthonaikban megteremtik a várakozás melegét. A gyertya fénye emlékeztessen arra, hogy Szenteste nemcsak a karácsonyfa díszei érkeznek meg – hanem az a gyermek, akit a világ úgy várt, mint a hajnal első fényét.
A tanulókat arra bátorítjuk, hogy higgyenek magukban. Ahogyan az adventi gyertyaláng kicsiny, mégis beragyogja a szobát, úgy világítja be erőfeszítéseik gyümölcse a jövőjüket. A karácsonyra való várakozás megtanítja, hogy a legnagyobb dolgok gyakran csendben érkeznek.
A pedagógusok és kollégák számára ma új erőt és reményt hoz a HIT lángja. Hivatásunk alapja is ez: hinni abban, hogy munkánk nyomot hagy, és hinni abban, hogy minden egyes gyermekben ott szunnyad a fény, amely egyszer majd kiteljesedik. Advent első vasárnapján a felragyogó láng mintha azt üzenné: a jó mag el van vetve, és Szenteste mindannyian a beteljesedés ünnepére készülünk.
Ahogy hétről hétre fellobban a koszorú újabb gyertyája, úgy válik mind világosabbá az üzenet: a szeretet útján járunk. És amikor majd Szenteste meggyújtjuk az utolsó, a szeretet gyertyáját, megérkezik az, akire egész adventben vártunk – a Betlehemben született Kisded, a béke, a remény és a szeretet forrása.
Legyen az adventi várakozás mindannyiunk számára a lélek csendes megérkezése.
A HIT gyertyája világítson ránk ma, és vezessen bennünket a karácsonyi fény felé.
Áldott, lélekmelengető adventi időszakot kívánunk!
