A Nemzeti Pedagógus Kar Országos Elnökségének közleménye

A Nemzeti Pedagógus Kar Országos Elnöksége áprilisban a sajtóból értesült arról, hogy Balog Zoltán az emberi erőforrások minisztere a továbbiakban más feladatot lát el.

Mivel a köznevelés kérdései az általa irányított tárca alá tartoztak, így természetesen rendszeres kapcsolatban voltunk. Nem feladatunk megítélni a munkáját, nehéz is lenne az oktatásra jellemző hosszabb távon mérhető folyamatokról egy-két, vagy akár négy év után véleményt formálni, ugyanakkor néhány dolgot mindenképpen szeretnénk kiemelni.

            A Nemzeti Pedagógus Kar egyetértett azzal, hogy

         szükséges egy szakmai alapú életpálya modell,

         szükség van egy önértékelésre épülő, külső szereplőt is biztosító pedagógiai-szakmai ellenőrzésre,

         szükséges átgondolni az oktatás tartalmi kérdéseit,

         szükséges változtatásokat tenni a pedagógusképzésben.

 

        Ugyanakkor problémát jelent, és többször jeleztük is, hogy

          a minimálbértől elszakadt a garantált illetmény alap, így gyakorlatilag befagytak a bérek, továbbá nincsen valódi lehetőség a differenciálásra,

         a szükségesnél adminisztratívabb, és néha életszerűtlen lett a tanfelügyeleti rendszer,

         a megfelelő szintű fenntartáshoz és működtetéshez, valamint a szükséges fejlesztésekhez többletforrások kellenek.

           

Egyértelműen helyeseltük a problémák kezelésére Balog Zoltán miniszter úr által létrehozott Nemzeti Köznevelési Kerekasztalt, majd a jogszabályban is megjelenő Stratégiai Kerekasztalt, még ha láttuk azt is, hogy az általunk kívánatosnak mondottnál kevesebb esetben és lassabban érhető el eredmény.

            Azt is elmondhatjuk, hogy minden vitás kérdésről korrekten lehetett tárgyalni, voltak nézetkülönbségek, voltak olyan ügyek is, amiben előre tudtunk lépni, és voltak olyanok, amelyekben bár a vélemények nem tértek el, egyelőre nem oldódtak meg.

            A Nemzeti Pedagógus Kar a továbbiakban is a területi szerveinek és a szakmai tagozatainak a segítségére támaszkodva fogja végezni a munkáját, biztosítva ezáltal, hogy a megfogalmazott vélemények és a javaslatok valóban a gyakorlati munkában résztvevőktől érkezzenek. Számítunk arra, hogy elődjéhez, Balog Zoltánhoz hasonlóan Kásler Miklós miniszter úrral is pozitív irányú, konstruktív párbeszédet fogunk folytatni, és ezáltal a pedagógusok már a tervezés szintjén aktív résztvevői lehetnek a köznevelés megújításának.