Szeptember 8-án az olvasást ünnepeljük: azt a különleges emberi képességet, amely tudást ad, távlatokat nyit, és olyan világokba vezet el bennünket, ahová talán soha másképpen nem juthatnánk el.
Már a könyvválasztás pillanata is ígéretet hordoz. Amikor végigsimítunk egy borítón, fellapozzuk a kötetet, megérezzük a papír semmihez sem hasonlítható illatát, még nem tudhatjuk, milyen utazás vár ránk. A következő oldalon talán egy csobogó patak partján találjuk magunkat, virágos réten járunk, egy régi kor történelmi helyszínére érkezünk, átéljük egy háborús övezet megrendítő valóságát, vagy éppen egy olimpia lelátójáról szurkolunk. A könyv elrepít, miközben elcsendesít; tanít, miközben szórakoztat; megnevettet, megríkat, kérdéseket ébreszt, és olykor válaszokat is ad.
Egy régi beszélgetésből maradt meg bennem a gondolat: „Megmondom, ki vagy, ha látom, mi van az éjjeliszekrényeden.” Hiszen egykor az éjjeliszekrényen, a kis lámpa mellett szinte mindig ott pihent egy könyv – az, amelyet gazdája éppen olvasott, és amelyhez esténként, a nap elcsendesedése után újra meg újra visszatért. A könyv jelenléte természetes volt: társ a csendben, kapu egy másik világba, néhány ellopott, mégis tartalmas perc ígérete.
Ma, a képernyők gyorsan változó világában különösen fontos, hogy gyermekeink is megtapasztalják az elmélyült olvasás örömét. Ebben pedig a személyes példa ereje felbecsülhetetlen. Ha egy gyermek azt látja, hogy édesanyja, édesapja vagy nagyszülője örömmel vesz könyvet a kezébe, elcsendesedik mellette, nevet egy történeten, vagy elgondolkodva teszi le az elolvasott kötetet, akkor számára is természetessé válhat az olvasás. A látott minta kíváncsiságot ébreszthet benne, és talán ő maga is könyv után nyúl. Mert olvasóvá nevelni nemcsak szavakkal lehet: a leghitelesebb meghívás sokszor egy könyvet olvasó felnőtt látványa.
Pedagógusként szintén különleges lehetőség és felelősség van a kezünkben: könyvet adni a gyermekeknek, történeteket ajánlani, kíváncsiságot ébreszteni, és megmutatni, hogy az olvasás nem kötelező feladat, hanem életre szóló ajándék. Olyan csendes idő, amelyben megszületik a képzelet, gazdagodik a szókincs, formálódik a gondolkodás, és lassan önmagunkat is jobban megértjük.
Az olvasás világnapján válasszunk egy könyvet, nyissuk ki, és engedjük, hogy magával vigyen! Olvassunk önmagunk örömére, és olvassunk példát mutatva gyermekeinknek is. Mert minden elolvasott történettel gazdagabb lesz a világunk – és egy kicsit gazdagabbá válunk mi magunk is.
Kép, saját: NPK