Szeptember 30. a Magyar Népmese Napja. Ezen a napon Benedek Elekre, a magyar gyermekirodalom és a népmesegyűjtés meghatározó alakjára is emlékezünk, aki 1859. szeptember 30-án született. Idén, 2026-ban 167 éve született a „nagy mesemondó”, akinek munkássága máig része a magyar gyermekek mesevilágának.
A Magyar Népmese Napját 2005 óta ünnepeljük szeptember 30-án. Jó alkalom ez arra, hogy ne csak a magyar népmesékre figyeljünk, hanem magára a mesélésre is. Arra a mindennapi lehetőségre, amelyet egy történet és egy gyermeknek szánt néhány nyugodt perc jelent.
A mesehallgatás a gyermekkor egyik fontos tapasztalata. Amikor egy felnőtt mesél, a gyermek figyel. Hallgatja a szavakat, követi a történetet, megjegyzi a szereplőket, várja a folytatást, közben pedig saját képeket alkot arról, amit hall.
A mese nem ad mindenhez kész képet. A gyermeknek kell elképzelnie az erdőt, a várat, a királyfit, a sárkányt vagy éppen azt a kis házat, amelyben a történet elkezdődik. A képzeletnek marad tere.
Ez a folyamat számos terület fejlődését támogatja. A rendszeres mesehallgatás gazdagítja a szókincset, fejleszti a beszédértést, a figyelmet, az emlékezetet és a gondolkodást, miközben segíti az események sorrendjének követését és az összefüggések felismerését. A történetek szereplőin keresztül a gyermek különböző érzésekkel és élethelyzetekkel is találkozik, így a mese az érzelmi fejlődésben is fontos szerepet tölthet be.
És van valami, amit nehezebb mérni, mégis nagyon fontos.
A közösen hallgatott mese időt ad egymásra.
Talán sehol nem érezhető ez annyira, mint az esti mesénél. A nap végén anya vagy apa leül a gyermek mellé. Előkerül egy kedvenc könyv, vagy éppen egy már jól ismert történet. A gyermek hallgatja a szülő hangját, ismeri a fordulatokat, talán már azt is tudja, mi következik.
Az ismétlés nem unalmas számára. Éppen ellenkezőleg: biztonságot ad.
Az esti mese kiszámítható része lehet a nap lezárásának. A gyermeknek ilyenkor nem kell teljesítenie, nem kell sietnie, nem kell mással foglalkoznia. Csak hallgat. A szülő pedig jelen van.
Ez a néhány perc az anya–gyermek kapcsolat szempontjából is értékes. A közös figyelem, a közelség, az ismerős hang és a rendszeresen visszatérő esti rituálé mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát.
A mesehallgatás közben ráadásul a gyermek nem csupán történetet tanul követni. Figyelni tanul. Megtapasztalja, hogy egy gondolatot érdemes végighallgatni, hogy a történetnek van íve, a szereplőknek vannak szándékaik, érzéseik és döntéseik.
A magyar népmesék ebben különösen gazdag lehetőséget kínálnak. Sajátos nyelvük, ritmusuk, ismétlődő fordulataik, szimbolikus világuk és karakteres szereplőik egyszerre táplálják a nyelvi fejlődést és a gyermeki képzeletet.
Ezért fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége élőszavas mesét hallgatni, és ne csak képernyőn találkozzon történetekkel.
A meséléshez ugyanis nem kell különleges körülmény. Nem kell hozzá drága eszköz, hosszú előkészület. Kell egy történet, egy könyv – vagy akár egy fejből elmondott mese –, és néhány perc, amelyet egymásra szánunk.
Szeptember 30. ezért nemcsak a népmesék ünnepe. A mesélésé is.
Emlékeztető arra, hogy a gyermek fejlődését nem kizárólag a látványos, tudatosan megtervezett tevékenységek szolgálják. Egy esti mese, egy közösen hallgatott történet, egy kérdés a mese végén, egy újra és újra elmesélt kedvenc történet is sokat adhat.
Benedek Elek 167 éve született.
A mesék pedig ma is megszületnek – minden alkalommal, amikor valaki leül egy gyermek mellé, és mesélni kezd.
Meséljünk ma is. És holnap is.
Mert a mese nem csupán arról szól, ami a könyv lapjain történik.
A mesehallgatás közben a gyermek figyel, gondolkodik, képzelődik, érez – és közben egyszerűen csak gyermek lehet.