Február 25-én Magyarországon a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította ezt a napot emléknappá, annak emlékére, hogy 1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Béla kisgazdapárti főtitkárt. Ez az esemény a magyarországi kommunista diktatúra kiépülésének egyik jelképes kezdete lett.
A 20. századi kommunista diktatúrák világszerte emberek millióinak életét törték derékba. Magyarországon is családok ezreit bélyegezték meg, internálták, hurcolták kényszermunkára, zárták börtönbe vagy fosztották meg emberi méltóságuktól. A koncepciós perek, a kitelepítések, az internálótáborok és a Gulágra való elhurcolások mind a rendszer kegyetlenségét bizonyítják.
A diktatúra éveiben az állam a félelemre és a megfélemlítésre épült. A szabadságjogok korlátozása, a vallásüldözés, a szólásszabadság hiánya és a társadalom megfigyelése mindennapossá vált. Az áldozatok között voltak politikusok, egyházi személyek, értelmiségiek, munkások, parasztok – és sokszor egyszerű, ártatlan emberek, akik csupán mást gondoltak, mást hittek, vagy rosszkor voltak rossz helyen.
A budapesti Terror Háza Múzeum falán ma is ott sorakoznak azok nevei, akik életükkel fizettek a diktatúra bűneiért. Az emlékezés azonban nem csupán a múlt felidézése – felelősség is. Felelősség abban, hogy a következő nemzedékek megismerjék a történelmi igazságot, és megértsék a szabadság értékét.
A pedagógusok szerepe ebben kiemelkedő. Az iskolák falai között nem pusztán ismereteket adunk át, hanem értékrendet is formálunk. Az emléknap lehetőséget ad arra, hogy tanítványainkkal beszélgessünk az emberi méltóság, a szabadság, a hit és a nemzeti önazonosság fontosságáról. Hogy megértsék: a diktatúrák mindig az emberi szabadság felszámolásával kezdődnek.
Hajtunk fejet mindazok előtt, akik szenvedtek, akik életüket vesztették, vagy akiknek sorsát örökre megpecsételte a kommunista önkényuralom.
Emlékezzünk rájuk tisztelettel, főhajtással és csendes gyertyagyújtással.
Emlékezzünk, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg.
Márai Sándor gondolata különösen időszerű ezen a napon:
„Az igazságot is meg lehet szokni, mint a hazugságot – csak több bátorság kell hozzá.”
Az emlékezés az igazság melletti kiállás. Csendes, méltóságteljes főhajtás mindazok előtt, akik szenvedtek, akik életüket vesztették, vagy akiknek sorsát örökre megpecsételte a kommunista önkényuralom.
Emlékezzünk rájuk tisztelettel, gyertyagyújtással és a történelmi igazság továbbadásának felelősségével – hogy a jövő nemzedékei szabadabb, igazabb világban élhessenek
Fotó: NPK