„Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek…”
– inti nemzetét Reményik Sándor Az ige című versében.
Ma, február 21-én, az anyanyelv nemzetközi napján különös súllyal csengenek ezek a sorok. A nyelv nem csupán kommunikációs eszköz. Otthon. Örökség. Küldetés. Híd múlt és jövő között.
A nap üzenete
1999-ben az UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára.
A világon több mint 6000 nyelvet beszélnek – és ezek közel fele veszélyben van. Egy nyelv eltűnése nem csupán szavak elvesztése: egy teljes gondolkodásmód, kultúra, világlátás halványul el vele.
A magyar nyelv – tündérvár és katakomba
Reményik így ír:
„A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba…”
A magyar nyelv évszázadokon át volt megtartó erő. Megőrizte identitásunkat, hitünket, kultúránkat.
A szó – ha tisztán és felelősen mondjuk ki – közösséget épít, lelket emel, jövőt formál.
„Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna…”
A pedagógus küldetése
A pedagógus számára az anyanyelv nem csupán tananyag, hanem szent kehely – ahogyan a költő fogalmaz:
„Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza…”
A nevelés és oktatás tereiben dől el, hogy a következő nemzedék
– gazdagítja-e nyelvét,
– tisztelettel bánik-e szavaival,
– érti-e és érzi-e a kimondott szó felelősségét.
Az anyanyelv ápolása: nemzeti önazonosságunk megőrzése,
a gondolkodás szabadságának védelme,
a kultúra továbbadása.
Üzenet mára
Ma beszéljünk úgy,
– mintha imádkoznánk,
– mintha értéket adnánk tovább,
– mintha aranyat, tömjént és mirhát vinnénk ajándékba.
Vigyázzunk szavainkra – mert a nyelv: élet.
Kép: NPK saját