A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján fejet hajtunk mindazok előtt, akik a diktatúra éveiben ártatlanul szenvedtek, és akik életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy ma egy szabadabb világban élhessünk. Ezen a napon nemcsak emlékezünk, hanem tanulunk is — a történelem fájdalmas fejezetei arra figyelmeztetnek minket, milyen törékeny lehet a szabadság, ha nem őrizzük azt közösen.
Pedagógusként különösen fontos feladatunk van: nem csupán a történelmi eseményeket kell átadnunk tanítványainknak, hanem segítenünk kell őket abban, hogy megértsék a múlt összefüggéseit, felismerjék az igazságtalanság jeleit, és megtanuljanak kiállni a demokrácia, a szabadság és az emberi méltóság mellett.
Arra biztatjuk a fiatalokat, hogy merjenek kérdezni, kutatni és gondolkodni — mert a történelmet ismerve válnak felelős polgárokká, akik képesek lesznek a jövőben egy igazságosabb, szolidárisabb világot építeni.
A múlt megértése a jövő iránti felelősség. Emlékezzünk, tanuljunk és őrizzük meg közösen a szabadság értékeit!
https://www.facebook.com/terrorhazamuzeum/videos/978712333805702
Emlékezzünk együtt, tiszta szívvel és mély tisztelettel.
Gérecz Attila: Az ítélet
Az ítélethozás. A bíró
belép, s az esküdtszék feláll.
Süt a nap. Valahol a Lídó
fövenyén mosolyt forr a nyár.
Itt megreped a csönd, a nyíló
szemeken átszáll a Halál.
Négyszer suhint kaszája éle.
A terem csöndes és komor.
S ők állják, mintha egy sem élne,
Hűsen, mint négy ezüst szobor.
S a négy vágás finom sebére,
kivérzik négy gúnyos mosoly.
S e gúnyos görbéjén a szájnak
arcunk fölér és visszanéz.
S egy pillanatig mind így állnak;
mert csúcspontja volt az a rész
a végtelen hiperboláknak,
amelyek íve visszavész.
(Hátrakötik a kezeit.
A hóhér a zsámolyt kirúgja.
A csigát ketten kezelik.
Az arc eltorzul, és kinyújtva
úgy ráng a test még percekig,
mint sátáni hegedűk húrja!)
Gyula teste már nem soká élt.
(Mészben a csontváz is elmállik.)
De mikor a hóhér hozzáért,
hangja kizúdult az utcákig,
süvöltve tovább: “a hazáért
és a népért mindhalálig!…”
(1954-56)
