A Nemzeti Pedagógus Kar nevében szívből köszöntelek benneteket, kedves nyolcadikosok, ezen az emlékezetes napon, amikor búcsút vesztek az általános iskolától – attól a helytől, ahol gyermekként indultatok, s ahol emberré formálódtatok.Ez a nap nemcsak az elválásé, hanem az emlékezésé és a köszönetmondásé is. Hálával gondoljatok szüleitekre, akik szeretettel támogattak benneteket; pedagógusaitokra, akik tudással, példamutatással és szívvel vezettek titeket az elmúlt nyolc év során.
Most új utakra léptek. Lesznek köztetek, akik más településen folytatják tanulmányaikat, kollégiumban kezdenek új életet – és ezzel talán kis falujuktól is búcsút vesznek. A sors olykor úgy alakul, hogy aki addig a közösség természetes, szerves része volt, már másként lesz jelen benne. Ám soha ne feledjétek: ahonnan elindultatok, mindig haza lehet térni – mert gyökerek nélkül nincs igazi szárnyalás.
És bár különböző irányba indultok, visztek magatokkal valamit, ami közös: a gyermekkor emlékeit, az első iskolai sikereket, barátságokat, és azt a tanítást, amit az általános iskola falai között kaptatok. Soha ne feledjétek el azt az iskolát, ahol az első betűt leírtátok, az első verset elszavaltátok, ahol felfedeztétek, mit jelent tanulni, kérdezni, gondolkodni – és közösségben élni.
A Nemzeti Pedagógus Kar nevében kívánom nektek, hogy életetek útja legyen reményteli, tanulmányaitok legyenek sikeresek, és szívetek mindig őrizze meg azt az emberséget, amit itt kaptatok.
Legyetek bátrak, hűségesek önmagatokhoz, és nyitottak a világra –
de maradjatok mindig hűségesek ahhoz, ahonnan elindultatok.
Szeretettel:
Nemzeti Pedagógus Kar
