„Orgona ága, barackfa virága. / Öltözzetek új ruhába, / Anyák napja hajnalára. / Illatosan.” – éneklik évről évre kisgyerekek tízezrei az óvodákban és az iskolák alsó tagozatos osztályaiban a május első vasárnapján tartott anyák napján. Ám amíg a fenti gyerekdalt jószerével mindenki ismeri, addig az nem köztudott, hogy mit énekelhetnek a gyerekek az apukáiknak apák napja alkalmából.
Pedig az apák napja a 21. században már nem csak amerikai huncutság; Magyarországon is egyre több helyen ünneplik meg, és hívják fel vele a figyelmet az apák vitathatatlan és kulcsfontosságú szerepére a gyerekeik életében. Az apai szerep fontosságát ma már egyre több kutatás is alátámasztja – ezekről beszéltünk Galántai Júlia és Takács Judit szociológus kutatókkal, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársaival.
Profizmus és elvárások
Galántai és Takács szerint rengetegen törekednek a tökéletességre a gyereknevelésben, csakhogy ilyen nem létezik. Ennek eredményeképp trendszerűen nő a szülői szorongás, miközben professzionalizálódik a gyereknevelés – ezt pedig a társadalmi elvárások is befolyásolják, hiszen a hagyományos szerepfelfogás még mindig azt sugallja, hogy ebben elsősorban az anyák a kompetensek. Takács szerint ugyan a nőknek valóban van egyfajta elsőbbségi szerepük a gyereknevelésben, de ez a minta fokozatosan változik: egyre több apa vállal aktív részt a gondoskodásban, és ehhez sokszor még arra sincs szükség feltétlenül, hogy a szülők közös háztartásban éljenek.
Az apaszerep ma már nem merül ki az anyagi biztonság megteremtésében: egyre több férfi gondolja úgy, hogy a gondoskodás része a közös játék, a jelenlét és az érzelmi kapcsolódás is. Takács szerint ehhez nem feltétlenül kell feladni a munkát – a minőségi idő és a szoros kapcsolat kialakítása nem zárja ki a pénzkeresést. Azonban ahhoz, hogy az apák a gyermek első éveiben is érdemben jelen lehessenek, rendszerszintű változásokra lenne szükség: a hazai szociális és munkaerőpiaci környezet ma még inkább akadályozza, mint segíti az apai bevonódást.
A kutatók szerint beszédes, hogy a 2023 óta 10 napos apasági szabadságot is alig veszik igénybe a férfiak – évente körülbelül 22 ezren élnek ezzel a lehetőséggel. Ennek okaiként Takács elsősorban a munkáltatói elvárásokat említi: a cégek gyakran még mindig nemtelen, kortalan, gyermektelen dolgozókat szeretnének alkalmazni, aki semmiféle szabadságra nem tart igényt. Ennek azonban sem a nők, sem a férfiak nem tudnak megfelelni, és ezt nem is lehet tőlük elvárni. Ebben a rendszerben az apák érdekérvényesítő képessége is gyenge, különösen, ha a szülői szerepükről van szó.
Pedig nem lenne szükség új modellt feltalálni: a kutatók Svédországot említik mintaként, ahol a szülők között eloszlik az idő, amit állami támogatással tölthetnek otthon a kisgyermekeikkel. A változáshoz azonban nemcsak törvényi, hanem kulturális fordulat is kellene – például a rugalmasabb munkaszervezés és az olyan szituációk normalizálása, amikor az apa megy a gyerekért az oviba. Jelenleg ez még ritka kivételnek számít, és jól mutatja, hogy a „családbarát” jelző sokszor csak címke, nem valódi gyakorlat.
Egyre korábban bevonódnak az apák
Noha Magyarországon még mindig nehéz kivitelezni, hogy az apák hosszabb időre otthon maradjanak a gyermekeikkel, egyre többen törekednek erre. Sokan vállalják az ezzel járó lemondásokat, mert fontosnak tartják, hogy már a korai években is aktív részesei legyenek a gyerekeik életének. Takács szerint míg korábban ritkaságszámba ment, hogy egy férfi akár csak ideiglenesen is félbeszakítsa a karrierjét, ez ma már nemcsak természetesebb, de sokan büszkén vállalják is ezt a döntést.
Galántai és Takács is úgy látják, hogy egyre több apa szeretne tudatosan jelen lenni a gyermeke mindennapjaiban, már egészen pici kortól kezdve. Ez komoly szemléletváltást jelez az előző generációkhoz képest, hiszen jellemző volt, hogy az apák inkább a nagyobb gyerekekkel alakítottak ki kapcsolatot, és csak akkor kapcsolódtak be a nevelésbe, amikor az már kevésbé jelentett fizikai gondoskodást. Ma viszont egyre többen ismerik fel, hogy a korai kötődés pótolhatatlan, és igyekeznek ezt már az első évektől megteremteni – akár közös játék, akár gyakorlati teendők vállalása révén.
Az apai bevonódás növekedése nem csökkenti az anyák elsőbbségi szerepét, inkább azt eredményezi, hogy a gyerekek mindkét szülőjükből többet kapnak. A szociológusok szerint minden családformában előnyös, ha a gyermek nemcsak egy szülőre számíthat – a kiegyensúlyozott feladatmegosztás pedig nemcsak a gyerekekre, de a szülőkre is pozitív hatással van. A 2002-es Hungarostudy felmérés adatait elemző Kopp Mária és Skrabski Árpád arra jutott, hogy az apaság hosszú távon az apák egészségére is jó hatással lehet – ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a gyermekvállalás továbbra is aránytalanul nagyobb terhet ró a nőkre.
Ellentétes elvárásoknak kell megfelelni
Miközben a hagyományos nemi szerepfelfogás továbbra is elsősorban az anyagi biztonság megteremtését várja el a férfiaktól, a modern elvárások szerint ez már nem elegendő: a jó apaság feltétele lett a minőségi idő, a gondoskodás és az érzelmi jelenlét is. Az elvárások tehát bővültek, a lehetőségek azonban nem feltétlenül követték ezt.
Galántai és Takács Makai Zsuzsanna és Spéder Zsolt 2018-as kutatásra hivatkozva azt állítják, hogy az apák részéről még akkor is egyre erősebb az igény a nagyobb szülői jelenlétre, ha ezt az idejüket más területekről, például a párkapcsolatukból vagy a szabadidejükből kell elvonniuk. Ez azonban sok családban nem reális választás, mivel az anyagi körülmények nem teszik lehetővé, hogy az apák kevesebb munkával is biztosítani tudják a megszokott életszínvonalat.
Ennek ellenére a magyar apák nemzetközi összehasonlításban is szívesen töltenek egyre több időt a gyermekeikkel: Galántai a 202-es ISSP- felmérés alapján elmondta, hogy ezen a téren jobban állunk, mint az európai átlag, ugyanez viszont Takács 2008-ban publikált cikke szerint nem mondható el a háztartási feladatok megosztásáról – a 2006-ban rögzített adatokon alapuló elemzés rámutat, milyen feszültségekhez vezethet a házimunka egyenlőtlen elosztása a családokban.
Két szülő mindig jobb, mint csak egy
A kutatók szerint a gyerekek szempontjából a kétszülős családok mindenképpen jobb hátországok, mint azok, ahol valamelyik szülő egyedül neveli őket. Az anyák és apák közötti tehermegosztás, a feladatok felosztása és a gyerekek körüli teendők ellátása pedig nemcsak a gyerekeknek, hanem a család minden tagjának előnyös.
Ahhoz viszont, hogy az apák kapcsolata is szorosabb legyen a gyerekekkel, meg kell értenie a szülőknek, hogy ez a kötődés egy hosszú tanulási folyamat. „Nem úgy működik, mint a szerelem első látásra” – mondta Takács, illusztrálva, mennyire fontos megérteni, hogy az apáknak rengeteg energiát kell fektetniük a családi kapcsolatok építésébe.
Az mindenesetre előremutató trend, hogy ma már Magyarországon is jóval több az apás szülés, mint 20-30 évvel ezelőtt, és az apák már a szülésfelkészítőkön is felbukkannak. Míg a 2000-es évek elején ritka volt, hogy a szülők felváltva járjanak szülői értekezletekre, ma már az sem jelent meglepetést, ha a gyerekért rendszeresen az apa megy az iskolába.
Ez a változás nemcsak a szülő és gyermek közötti kötődést erősíti, hanem a gyerekek mentális és kognitív fejlődését is pozitívan befolyásolja: kutatások bizonyítják, hogy ezek a gyerekek jobb eredményeket érnek el különféle teszteken, és később az iskolában is sikeresebbek. Ugyanakkor ez önmagában még mindig nem elegendő az apák aktívabb bevonódásának növeléséhez; ehhez elengedhetetlen egy olyan szociális támogatási rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy minél több férfi megengedhesse magának a törődő és aktív apaságot a családjában.
