„Nem az a fontos, hogy az ember mekkora földön él,
hanem az, hogy mekkora szeretet van benne a szülőföldje iránt.”
– Wass Albert
Június 4-e nem csupán a trianoni békeszerződés fájó emléknapja, hanem az összetartozásunk szimbóluma is. Ezen a napon nem a megosztottságot, hanem az egységet ünnepeljük. Szívünkkel, szavainkkal és tetteinkkel kifejezzük: a magyar nemzet egysége nem a térképen húzódó határok kérdése, hanem a közös nyelvben, kultúrában, hagyományokban, múltban és a közös jövőbe vetett hitben él.
Pedagógusként különös felelősséget érzünk, hiszen munkánk nem csupán a tudás átadásáról szól, hanem a nemzettudat megerősítéséről is. Minden tanítási nap lehetőség arra, hogy hidakat építsünk a lelkek között, hogy példát mutassunk a hűségből, az identitásból és az összetartozásból fakadó értékekből. Tanítványaink szívében gyökereket ültetünk – gyökereket, amelyek megtartják őket a legviharosabb időkben is.
Ma, a Nemzeti Összetartozás Napján, hálával gondolunk mindazokra, akik a történelem nehéz időszakaiban is őrizték nyelvünket, hagyományainkat, hitünket és szívükkel őrizték a magyarság tüzét. Ők példát mutattak, hogyan lehet szeretettel és méltósággal megmaradni magyar nemzetiségűnek, bárhol is éljenek a világban.
Büszkék vagyunk arra, hogy tagjai vagyunk a Nemzeti Pedagógus Karnak, ahol mindannyian osztozunk ebben a küldetésben. Hiszünk abban, hogy az összetartozás érzése nem csupán egy múltbéli esemény emlékezete, hanem élő, cselekvő szeretet – amely egymás iránti figyelemben, támogatásban és a jövő nemzedékekért vállalt közös felelősségben nyilvánul meg.
Ahogy Wass Albert is megfogalmazta: nem a föld nagysága számít, hanem az a szeretet, amelyet a szívünkben hordozunk szülőföldünk iránt. Ez a szeretet erőt ad, összeköt, és megtart minket egy nemzetként, határokon innen és túl.
