A karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Szenteste csendje nem hangos, mégis mindent betölt: megállít bennünket egy pillanatra, és emlékeztet arra, ami igazán fontos. Ilyenkor nemcsak a gyertyák fénye gyúl meg, hanem a szív is megnyílik, és a szeretet újra megszületik bennünk.
„Imádni az Istent és egymást szeretni…” – ebben az egyszerű, mégis mély gondolatban rejlik az ünnep igazi lényege.
Ez az este arra hív, hogy lassítsunk, és tanuljunk meg igazán látni. Vegyük észre azokat, akiknek a csendje hangosabb minden szónál, akik a szeretet hiányát hordozzák magukban. Merjünk közelebb lépni egymáshoz, merjünk figyelni, ölelni, és merjünk tiszta szívvel szólni, amikor a szavak gyógyítani tudnak.
Adjunk egymásnak mosolyt, biztonságot és reményt – olyan ajándékokat, amelyek nem csomagolhatók, mégis egy egész életre elkísérnek.
„Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni” – talán ez a karácsony legszebb csodája.
Kívánjuk, hogy a Kisjézus megszülessen minden szívben: a tiszta szándékban, a gyermekek szemében felragyogó bizalomban, a pedagógusok iránti megbecsülésben és tiszteletben. Legyen jelen a szeretet az iskolák falai között és azon túl is – a türelemben, az elfogadásban, a figyelemben és az egymásért vállalt felelősségben.
Szenteste fénye vezessen bennünket az új esztendő minden napján. Hozzon békét a szívekbe, erőt a mindennapokhoz, és hitet abban, hogy a jóság mindig utat talál.
Áldott, szeretettel teli karácsonyt és békés, reménnyel átszőtt új évet kívánunk!
Fotó: saját NPK- H.Zs.
