Tisztelt Pedagógus Kollégáim, kedves Diákok és Szülők!
Az új tanév alkalmával elsőként azokat a gyermekeket köszöntöm, akik most kezdik majd tanulmányaikat. Biztos vagyok abban, hogy gondos előkészületek után, szeretettel várják őket tanítóik, nevelőik, akik szeptembertől bevezetik őket az írás, az olvasás, a számolás rejtelmeibe. Nem feledkezve meg a mozgás, az éneklés, a rajzolás és a játék fontosságáról. Remélem, hogy a kisdiákok örömmel fognak majd reggelente elindulni az iskolába, tudva, hogy barátok várják ott őket és érezve, hogy napról napra egyre többet tudnak.
Természetesen bízom abban, hogy rajtuk kívül is hasznos, élményekkel teli tanév vár mindenkire. Sok sikert kívánok az középiskolák utolsó éves tanulóinak, akik készülnek a szakmaszerzésre, vagy éppen a felsőfokú továbbtanuláshoz szükséges eredményes érettségivizsgákra.
Csodálatos érzés visszagondolni arra, hogy valamikor régen az emberek felismerték a tudás és a tudás átadásának fontosságát. Megértették, hogy ki kell alakítani olyan helyeket, ahol erre a feladatra lehet koncentrálni, meg kell találni és képezni kell azokat az embereket, akik biztosítani tudják a fiatalok fejlődését. Így épültek fel az iskolák, és így alakult ki az a csodálatos hívatás, amit nap, mint nap gyakorolhatunk.
„Minden nagynak apró a kezdete. Minden idővel és halkal vészen erőt, s gyarapodva terül.” Írta Révai Miklós annak a győri gimnáziumnak a névadója, ahol igazgatóként végzem a munkámat. A tudáshoz, a fejlődéshez, a hozzáértés megszerzéséhez időre van szükség. „Nincs királyi út.”- ahogy Euklidesz mondta Ptolemaiosz egyiptomi királynak arra a kérdésére, hogy van-e könnyebb, gyorsabb út a geometria elsajátítására.
Minden idővel és halkal vészen erőt. Az idő mellett szükség van nyugalomra, kiegyensúlyozott feltételekre, kiszámíthatóságra, tervezhetőségre, arra, hogy munkánk során a fontos dolgokra koncentrálhassunk.
Mi pedagógusok sem kérünk ennél sokkal többet. Időt ahhoz, hogy elvégezzük feladatainkat, hogy felkészülhessünk, hogy a tanításon túl közösséget építhessünk, nevelhessünk. És nyugodt, kiszámítható feltételeket, hogy a feladatainkra tudjunk összpontosítani.
Kedves Diákok!
„Hova mit sem tettél, kincset ne keress ott!” íratta hatodik osztályos korunkban matematika füzetünk elejébe osztályfőnökünk, Monori Tanár Úr. Akkor még nem értettük e mondatot, összemosolyogtunk a háta mögött. Aztán tapasztalataink alapján jöttünk rá a jelentésére. Ha nem tanulunk kitartóan, akkor nem lesz megfelelő tudásunk. Ha nem edzünk szorgalmasan, akkor nem fogunk a sportban olyan eredményt elérni, amilyent szeretnénk. Ha nem gyakorlunk eleget választott hangszerünkön, akkor az nem úgy fog megszólalni, ahogyan hallani akarnánk. Ha el akarunk érni valamit, akkor azért elsősorban nekünk kell megdolgozni. Meg kell találnunk, hogy miben vagyunk tehetségesek. Meg kell ismernünk magunkat. És az évek során az iskolában, ha elég nyitottak vagyunk, ha kíváncsiak vagyunk a tananyagra, ha részt veszünk az iskola szervezte egyéb programokon, ha erőfeszítéseket teszünk, ha beszélgetünk társainkkal, akkor kiderülhet, hogy mire vagyunk képesek, akkor megismerhetjük magunkat, meg tudhatjuk, hogy mennyi energiát vagyunk képesek mozgósítani, hogy elérjük céljainkat. Nem mindig a konkrét ismeretek megszerzése lesz a legfontosabb cél, sokszor maga a tanulás folyamata, egy-egy fontos kompetencia kialakulása, a felfedezés, az út.
És ebben segítenek tanáraitok, akiknek jó egészséget, nyugodt mindennapi munkát, szorgalmas diákokat, együttműködő szülőket és segítőkész, a problémáinkat értő és azokat megoldani segítő fenntartót kívánok. Legyenek azonban bármilyenek a körülmények, amikor bemegyünk az osztályterembe akkor semmi sem vonhatja el a figyelmünket a legfontosabbtól: a ránk bízott gyermekektől.
Tisztelt Szülők, azt kérem Önöktől, hogy segítsék a közös munkánkat. Ismerjék meg minél jobban a gyermeküket, ne érjék be azzal a kérdéssel, hogy: Mi volt ma az iskolában? mert erre egyre többször lesz formális válasz. Ha beszélgetnek, játszanak, vagy akár közösen dolgoznak valamin, akkor sokkal inkább tudni fogják, hogy mi érdekli őket, hogy mit szeretne, hogy milyen pályát választana. Akkor sokkal könnyebben tudnak segíteni, akkor sokkal könnyebben tudnak hasznos tanácsot adni.
A Nemzeti Pedagógus Kar a mindennapi munkára épülő tapasztalatai alapján tett javaslataival kell, hogy segítse a döntéshozókat a jobb körülmények kialakításában, a jobb feltételek megteremtésében. 2026-ban nálunk is választások lesznek. Kérem, hogy olyan jelölteket kérjenek fel és támogassanak, akik képviselni tudják a szakmánkat.
Végezetül gyermekeknek, pedagógusoknak, szülőknek, fenntartóknak, mindenkinek, aki tehet azért, hogy eredményes, jó hangulatú időszakunk legyen sikeres munkát és jó egészséget kívánok a 2025-2026-es tanévben!
