Ebben a nevelési évben – bár ősszel még sok helyen hátráltatta az intézményeinkben változó mértékben megjelenő vírus a munkánkat -, nagyjából a megszokott rendben, személyes jelenlét keretében dolgozhattunk. Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen kollégáink hiányzása miatt nagyon sokszor kellett többlet erőfeszítéseket tenni, a gyerekek hiányzása miatt pedig többször kellett szinte párhuzamosan tanítani az ott levőket és a karanténba kényszerülteket. Tudtuk azt is, hogy lesz pótolni való, hogy a tantermen kívüli digitális oktatás miatt maradtak hiányok, mert a távoktatás rávilágított arra is, hogy a tanár munkája még a modern technikai eszközök világában sem nélkülözhető.
Kiderült az is, hogy az óvoda sokkal több, mint egy gyermekmegőrző hely, az iskola sokkal több, mint egy tudásgyár. Az, hogy valóban beteljesedhessen a hivatásunk, hogy nap mint nap felkészülten, jó érzésekkel mehessünk dolgozni szükségesek a méltó feltételek, amelyek sajnos nem mindig adottak. Ettől függetlenül országszerte bizonyítottuk, hogy számíthat ránk a társadalom. A körülmények ellenére nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy megpróbáltuk sikeressé tenni a ránk bízott gyermekek napjait. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a szülőktől és a tanulóktól, amelyek erőt adhatnak.
Kedves Kollégák!
Köszönjük a helytállást és azt, hogy újból bebizonyítottátok, hogy mindig lehet Rátok számítani! Köszönjük az áldozatos munkát!
Kívánunk sok erőt, jó egészséget, örömet és boldogságot, sikereket a munkában és a családi életben!
Nemzeti Pedagógus Kar Országos Elnöksége
