Javaslat a gyógypedagógiai oktatási intézményeknél dolgozók, valamint az intézményvezetők pótlékának megállapítására
A pedagógusok nagy megelégedéssel fogadták, hogy a Klebelsberg Központhoz tartozó intézményekben, hogy a pótlékok irányadó mértéke a jogszabályban meghatározott középértéken lett meghatározva, mely lehetőséget ad az intézményvezetőknek, hogy a kimagasló munkát végző alkalmazottaiknál elismerjék a többlet teljesítményt.
A Nemzeti Pedagógus Karhoz érkezett jelzések alapján szeretnénk felhívni a döntéshozók figyelmét, a gyógypedagógiai intézmények működését is veszélyeztető problémára, amely folyamatosan újra generálja a gyógypedagógus hiányt és erősíti a szakemberek elvándorlását a területről.
- A fent jelzett pozitív változás a gyógypedagógiai pótlékot nem érintette, azt továbbra is alapértéken tervezhetik az intézmények, pedig ezen a területen dolgozó gyógypedagógusoktól egyre több és szerteágazóbb feladatokat várnak el a munkaadók:
- Fokozott fizikai és pszichés megterhelést jelent a gyógypedagógusok számára, hogy erre a területre koncentrálódik a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése-oktatása.
- A gyógypedagógus folyamatosan nyolc szakirányon, több intézménytípus (óvoda, fejlesztő nevelés, oktatás, általános iskola, szakiskola, készségfejlesztő iskola) szerint szükséges, hogy tudását szélesítse, a tanulói összetétel alapján – hiszen végzettségük minden műveltségi területre szól alapfoktól akár a középfok 10. osztályáig.
- A gyógypedagógiai óvodákban nincs osztályfőnöki / csoportvezetői pótlék, pedig ezen a területen is a gyerekek ugyanolyan szakmai munkát, komoly egyéni odafigyelést igényelnek, mint az általános iskolai, szakiskolai v. készségfejlesztő iskolás társaik.
- A nevelő-oktató munka mellett a gyógypedagógusok részt vállalnak az oktató – nevelői munkához közvetlenül nem köthető egészségügyi ellátásban is – pl. a tanulók egészségi állapotának megfelelő segítségnyújtás az oktatás folyamatában, gyógyszerszedésének biztosítása napközben. A tanulók egészségi állapota miatt sok plusz odafigyelést igényelnek pl.: az epilepszia, az evési zavarok, rendellenességek, a különböző pszichiátriai megbetegedések gyakori előfordulása miatt.
- A nevelő munka egyre hangsúlyosabbá válik, ugyanakkor egyre nehezebb körülmények között: az utóbbi években megszaporodott azoknak a tanulóknak a száma, akik súlyos pszichiátriai problémákkal kerülnek az integrációból a gyógypedagógiai nevelést, oktatást végző iskolákba.
Ezek a tanulók nem „tipikus” értelmi fogyatékosok, társaikkal szemben nem elfogadók, aszociális, antiszociális viselkedés jellemzi őket. Mindez nagyban hozzájárul, ahhoz, hogy a pályakezdő gyógypedagógusok nem iskolai keretek között képzelik el gyógypedagógiai tevékenységüket.
- Nagy az elfordulás a pályától a feladat nehézsége, szerteágazósága miatt és egyre többen választjákaz egyéni fejlesztéseket preferáló munkalehetőségeket.
- Sajnos egyre többen távoznak külföldre is, mivel nemzetközi megítélésben magasabb presztízsű tudás a gyógypedagógiai szaktudás és anyagi elismertsége is nagyobb.
Véleményünk szerint, a középértéken tervezhető gyógypedagógiai pótlék vonzóbbá tehetné, segíthetné a gyógypedagógusi szakmaválasztást, tükrözné a hivatás értékét és lehetőséget adna az intézményvezetőknek a többletfeladat elismerésére is.
- A vezetői pótlékok megállapításánál nem veszik figyelembe a sajátos nevelési igényű tanulók szorzószámait, valamint azt, hogy az intézményeken belül több feladat ellátása folyik párhuzamosan. Ez hátrányosan érinti a gyógypedagógiai intézményekben intézményvezetői megbízást vállalókat és mellette vezetőként dolgozó helyetteseket, intézménység-vezetőket, tagintézmény-vezetőket.
- A törvény a csoportok maximális létszámainál helyesen figyelembe veszi, hogy sajátos nevelési igényű gyermekek kisebb létszámú csoportban nevelhetők eredményesen, mely azonban a magasabb vezetői pótlékokat hátrányosan érinti, míg az osztályfőnöki, munkaközösségi pótlékoknál nem tesz ilyen megkülönböztetést.
- A fentebb említett osztályok létszáma objektíven behatárolja, hogy a kizárólag gyógypedagógiai oktatást, nevelést végző iskolák tanulói létszáma teljes kihasználás mellett sem érheti el az ugyanolyan osztálylétszámmal rendelkező többségi iskolák osztálylétszámát, hiszen ott átlagosan a megengedett osztálylétszám kb. 50%-a a többségi iskolák osztálylétszámának.
- A szabályzók csak a tanulói létszámot veszik figyelembe a vezetői pótlékok megállapításánál, azt nem, ha több feladatot is ellát az intézmény – lásd.: EGYMI: óvoda, általános iskola, fejlesztő nevelés-oktatás, utazó gyógypedagógiai v. konduktori hálózat, szakiskola, készségfejlesztő iskola.
Meglátásunk szerint szükséges lenne a fenti sajátosságok és feladatok elismerése a vezetői pótlék megállapításánál.
