„Problématérkép” – intézményvezetői konferencia
A konferencia videófelvétele az alábbi linken tekinthető meg újra:
https://www.youtube.com/playlist?list=PL9hlhceOEzLIAgRxXdr4rkY72xhm8whRf
2022.02. 10.
A Nemzeti Pedagógus Kar Intézményvezetői tagozata online szakmai konferenciájának központi témája a köznevelés-és oktatás résztvevőit leginkább érintő hétköznapi problémák, megoldandó kérdések voltak.
Pásztor Gergely megbízott tagozati elnök bevezetőjében ismertette a 845 intézményvezető által kitöltött kérdőív eredményét, amely egyfajta problématérképként bemutatja, érzékelteti a köznevelési intézményekben közvetlen munkáltatói döntéseket (is) hozó intézményvezetők nehézségeit, dilemmáit, véleményét. A kérdőívre adott válaszok jelentőségét az adja, hogy a nap mint nap megélt problémák fontossági – és erősorrendjét a pedagógus-hivatás és az intézményeik szakmai munkája iránt elkötelezett vezetők maguk tették egyértelművé. Ennek megfelelően első helyen a személyi juttatásokkal kapcsolatos problémák állnak. Az intézményvezetők véleménye egyöntetű ebben a kérdésben: nem kizárólag a pedagógus bérek mértéke a probléma, hanem a személyi juttatások elosztása is. Azaz: hiányzik a rendszerből az azonos munkához azonos bért, illetve ellenkezőleg: a különböző (mennyiségű, minőségű és felelősséggel járó) munkavégzéshez különböző bér elve. Ma a pedagógusok fizetése nem függ az általuk elvégzett munka mennyiségétől, minőségétől és a vállalt felelősségtől sem. A problématérkép második helyén a humánerőforrásból fakadó nehézségek állnak, amit a munkaszervezési és infrastrukturális gondok követnek. A felmérés külön foglalkozott a kötelező oltás miatti munkáltatói feladatokkal, az ennek következtében hiányzó munkaerő pótlásával.
A konferencia meghívott előadója, Megyeri István, a Monori József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakgimnázium nyugalmazott intézményvezetője szakmai előadásában a közös nyelv használatának fontosságára és az ennek hiányából fakadó hibák, problémák sokaságára hívta fel a figyelmet. A feladatfinanszírozás (FELIFIN) alapú szemlélet megalkotójaként is ismert szakértő egy nagyobb nevelés rendszer átvilágításának példájával tette érzékletessé, hogy mi minden múlik a szakmai hozzáértésen, mi minden befolyásolja a rendelkezésünkre álló anyagi források méltányos és – a kötelező feladat ellátásával arányos – igazságos felhasználását.
Az intézményvezetők által felvetett problémákra a Nemzeti Pedagógus Kar országos elnöksége részéről Horváth Péter elnök reagált. Az intézményvezetők véleményét megalapozottnak tartva a pedagógus bérezés és annak rendezésének kérdését a pedagóguslét egészével hozta összefüggésbe. Kiemelte, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar álláspontja 2014 óta változatlan: a kiszámítható életpályában a 2013-as béremelés mindhárom sarkalatos pontjának benne kell lenni. Fontos az egyszeri, nagy arányú béremelés, a bérek inflációkövetése és a minibálbérhez kötése is. Negyedik elemként pedig lehetőséget kell biztosítani a bérek differenciálására egyfelől a munka mennyisége, másfelől a minősége, harmadrészt pedig a munkavállalói képesség szerint. A számok önmagukért beszélnek, hiszen 2013-ban még a jövő azt jelentette, hogy nagyjából a minimálbér kétszerese az a bér, amit egy kezdő pedagógus kaphat. Ma ez havi négyszázezer forintot jelentene. Mindebből következik, hogy szükséges a bérek valamilyen társadalmi standardokhoz való rögzítése. Pozitív példaként említhető ugyanakkor a pótlékok mértékének megemelése (osztályfőnöki, munkaközösségvezetői és vezetői), amelyben a Nemzeti Pedagógus Kar kezdeményező és sikeres volt. A munkaidő kérdésében a Nemzeti Pedagógus Kar a fix, rögzített kötelező óraszámot – a heti huszonkét órát – tartja elfogadható megoldásnak. A heti huszonkettő kötelező óra nemzetközi összehasonlításban sem kevés, különösen, ha azt is hozzá vesszük, hogy a pedagógusok munkáját sokkal kevesebb nevelést és oktatást segítő kolléga támogatja, mint Nyugat-Európában. Az óraszám rögzítése azt is jelenti, hogy a pedagógusok által vállalt többletmunkát ki kell fizetni. A pedagógus életpálya részeként a pedagógus minősítésekkel kapcsolatban is lényeges változtatást sürget a Kar, például fontos lenne, hogy ne kelljen egy évet várni az átsorolásra, ezzel szemben a Nemzeti Pedagógus Kar javaslata az évenkénti két alkalommal történő átsorolás január 1-jén és július 1-jén.
Milyen következménye van mindennek? Mihez vezetnek az alacsony bérek, magas óraterhelés és nagy felelősség? Egyértelműen a pedagógushiány fokozódásához. A következő években hatezer fő körüli pedagógus éri el az öregségi nyugdíjhatárt, ezzel szemben a bejövő pedagógusok száma – a gyakornokból pedagógus 1-be minősülők száma – kettőezerötszáz körüli. Ezért is javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar, hogy a nyugdíjpolitikai elvekről szóló határozat megváltoztatását: egyfelől lehetővé kellene tenni a nyugdíj melletti a munkavégzést, másfelől pedig az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével nyugdíjba menők státuszát nem szabadna megszüntetni, hanem ott kellene hagyni az intézményeknél.
Fontos lenne a nevelő-oktató-munkát segítők létszámának változtatása, emelése is, azonban ez csak részben oldja meg a humánerőforrás problémáját.
A köznevelés és közoktatás valósága több kérdést/megoldást is felvet: a pedagógus hiány elkerülhetetlenné teszi magának az iskolaszerkezetnek a felülvizsgálatát, a digitális oktatásban szerzett tapasztalatok a digitális oktatás lehetőségeinek a szélesebb körű alkalmazását, ugyanezen tapasztalatok a pedagógus továbbképzés rendszerének a reformját.
