Milyen jelentős változások, fejlődések mentek végbe a NPK működésében az alapítás óta?

A Nemzeti Pedagógus Kart a köznevelési törvény értelmében hozták létre, ám az elképzelést, hogy egy kamaraszerű szervezet fogja össze az állami fenntartású intézmények pedagógusait, kezdetben több szervezet is ellenérzéssel fogadta. A kötelező tagság már az alapításkor komoly vitákat váltott ki, bár később kiderült, hogy a tagság semmiféle kötelezettséggel nem jár, csupán lehetőségeket kínál. A tagok aktív szerepet vállalhatnak, jelöltethetik magukat és a szavazatok révén támogatást nyerhetnek. Kezdetben kritikák érték a Kart, miszerint annak célja az oktatásban dolgozók teljes ellenőrzése lenne, vagy hogy a szervezet működése diktatórikus berendezkedésre emlékeztet. Ezzel szemben a kezdetektől fogva demokratikus választások útján alakultak ki a szervezet különböző szintjei: a vármegyei küldöttektől az országos elnökségig minden tisztség választott képviselőkkel működik.

Az évek során a Kar kialakította saját alapszabályát és etikai kódexét, ami jelentősen hozzájárult a kezdeti bizalmatlanság eloszlatásához. A tízéves jubileum kapcsán Gloviczki Zoltán rektor kiemelte a szervezet következetes és kiegyensúlyozott álláspontját, amely méltányosan képviseli a pedagógusok sokszínűségét. Ez az alapelv azóta is meghatározó: a Kar célja, hogy a többségi véleményt képviselje, miközben figyelembe veszi az eltérő szakmai vagy intézményi sajátosságokat. A fejlődés fontos állomása volt a vármegyei elnökségek és szakmai műhelyek létrehozása. Ezek a testületek szakszerű véleményt tudnak megfogalmazni olyan kérdésekben, mint például a szaktárgyi oktatás, tanfelügyelet, minősítés vagy szakszolgálatok. Bár nem minden javaslatuk épült be a jogszabályokba, a döntéshozók és fenntartók (például az államtitkárság, a Klebelsberg Központ vagy az Oktatási Hivatal) ma már rendszeresen kérik ki a véleményüket. Összességében a Kar működése az elmúlt években nemcsak szervezeti szinten fejlődött, hanem a szakmai közösségek és a döntéshozók körében is megerősítette pozícióját. A cél mindig az, hogy a pedagógusok érdekeit és a szakma szempontjait hitelesen képviseljük, mentesen bármilyen politikai elvárástól.

A szakmai tagozat elnökei milyen lépéseket terveznek bevezetni az elkövetkező időszakban? Milyen jövőbeli irányvonalakat lát a köznevelésben?

Annak érdekében, hogy a szakmai tagozatok munkája még szervezettebbé és hatékonyabbá váljon, egy kollégánkat kifejezetten azzal bíztuk meg, hogy segítse a tagozatok működését. Feladatai közé tartozik a konferenciák szervezése, valamint a tagozatok által megfogalmazott vélemények összegyűjtése. Az elkövetkező időszakban ez kiemelten fontos lesz, hiszen több területen is elérkezett az ideje az átfogó értékelésnek és az új irányok kijelölésének.

Az egyik legfontosabb feladat a Nemzeti alaptanterv (NAT) négyéves ciklusa tapasztalatainak összegzése. Elemezni kell, hogy az átdolgozott tanterv mely elemei bizonyultak sikeresnek, akár általánosságban, akár egyes tantárgyak szintjén. Az érettségi vizsgák tapasztalatai szintén kiemelt figyelmet igényelnek, különös tekintettel az új rendszerben először bevezetett változásokra. Értékelni kell mind a közép-, mind az emelt szintű vizsgák eredményeit, valamint javaslatokat kell kidolgozni a további fejlesztésekhez, legyen szó az írásbeli vagy a szóbeli vizsgarészekről. Fontos feladat a tankönyvek és oktatási segédanyagok átfogó értékelése is. Azok a pedagógusok, akik az elmúlt négy évben a jelenlegi tananyagokat és feladatgyűjteményeket használták, mostanra átfogó véleményt tudnak formálni arról, hogy ezek mennyire feleltek meg az oktatás céljainak. Vizsgálni kell, hogy az oktatási hivatal által fejlesztett digitális tananyagok, okostankönyvek mennyire elérhetők, hasznosak és milyen irányban szükséges változtatni rajtuk. Ezek a kérdések mind a szakmai tagozatok hatáskörébe tartoznak és a jövőben koncentráltabb munkát kívánnak. Ennek jegyében a tízéves jubileumi egri konferencián már összehívtuk a tagozatvezetőket, hogy közösen meghatározzuk azokat a prioritásokat, amelyekre a következő időszakban a leginkább összpontosítani kell.

Nyújtana egy kis betekintést a mostani tanévre vonatkozó változásokba?

Az elmúlt tíz év alatt jelentős átalakulások történtek az oktatási rendszerben, különösen a fenntartás területén. A korábban erősen központosított Klebelsberg Intézményfenntartó Központ helyett ma már önálló tankerületek működnek a Klebelsberg Központ irányítása alatt. Az idei tanév is számos újdonságot hozott, bár ezek nem nagy horderejű törvénymódosítások, hanem jogszabályváltozások és új feladatok bevezetését jelentették. Az egyik legjelentősebb változás a teljesítményértékelési rendszer elindulása, amely az intézményi és pedagógusi munkák újfajta, belső kontrollját helyezi előtérbe. Az eddigi tanfelügyeleti és minősítési rendszer megszűnt – kivéve a gyakornokok esetében – és a pedagógusok értékelésének felelőssége mostantól az intézményvezetőkre és az általuk kijelölt munkatársakra hárul. Ez magában foglalja a pedagógusok éves teljesítményének elemzését és értékelését, különös tekintettel a személyes céljaik megvalósítására. Az új rendszer egyfajta próbaévként működik, ahol az intézményvezetőknek együtt kell dolgozniuk a nevelőtestületekkel, hogy átlátható és igazságos kereteket alakítsanak ki. A következő évben fontos lesz a tapasztalatok összegzése, különösen az értékelés realitása, a pedagógusok motivációja és a rendszer által generált többletmunkák kapcsán, hiszen az eredmények alapján a 2025-ös tanévre várhatók további finomhangolások.

Egy másik jelentős téma a mobileszközök használatának szabályozása. Bár minden tanulmány azt mutatja, hogy a korlátlan eszközhasználat kedvezőtlenül befolyásolja a tanulók képességeinek fejlődését, bizonyos eszközök és alkalmazások ma már nélkülözhetetlenek, például a digitális bérletek vagy egyes tanulást támogató applikációk. Az új szabályozás értelmében tanítási órákon a mobileszközök használata kizárólag a pedagógus engedélyével lehetséges. A korlátozások hatására a tanulók viselkedésében is pozitív változások figyelhetők meg: a korábbi folyosói mobilozás helyett egyre gyakrabban látható, hogy a gyerekek játszanak és beszélgetnek az udvaron. Ezeken kívül szóba kerültek a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatos továbbképzések, a korlátozottan használható és tiltott eszközök listájának pontosítása is. A különböző intézményi típusok eltérő körülményei – például kisebb iskolákban rendelkezésre álló tárolási lehetőségek vagy nagyobb intézményekben a diákok osztálytermek közötti vándorlása – szintén új megoldásokat igényelnek. Az oktatási rendszer minden szintjén arra törekszünk, hogy a változások az elveknek megfelelően valósuljanak meg, még akkor is, ha a feltételrendszer kialakítása nem mindenhol egyszerű feladat.

Milyen előadások voltak a jubileumi ülésen?

A Nemzeti Pedagógus Kar országos küldöttgyűlései mindig több hivatalos és aktuális témát érintenek, így volt ez a jubileumi ülésen is. Az eseményen többek között olyan formális ügyeket tárgyaltak, mint az alapszabály és az etikai kódex módosítása, de a fő hangsúly az időszerű kérdésekre és problémákra irányult. Az előadások célja nemcsak az információátadás, hanem a pedagógustársadalom érdeklődési körének, kérdéseinek és aggályainak megértése is volt. A jubileumi ülésen számos jelentős előadó vett részt. Maruzsa Zoltán államtitkár, Pósánné Rácz Annamária helyettes államtitkár (akit éppen az ülés előtti héten neveztek ki), valamint Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal elnöke és Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke tartottak előadásokat. Mindannyian köszönetüket fejezték ki a Pedagógus Kar korrekt és együttműködő munkájáért, valamint bemutatták a tanév aktuális kérdéseit és a jövőbeni terveket.

Az ülés egyik kiemelt témája az érettségi tapasztalatainak elemzése és a felsőoktatási felvételi új rendszerének bemutatása volt. A teljesítményértékelési rendszer is külön előadást kapott, amelyben a személyes teljesítménycélok megfogalmazásának lehetőségeit tárgyalták. Ehhez kapcsolódóan a kar honlapján egy százpontos ajánlást is közzétettek, amely iránymutatásként szolgál az intézmények számára. Különösen pozitívnak tartottam, hogy az előadók nem távoztak azonnal, hanem lehetőséget biztosítottak személyes konzultációra. Így a résztvevők nemcsak általános, hanem helyspecifikus problémákat is felvethettek, közvetlen párbeszédet folytatva az előadókkal. A jubileumi ülésen a külhoni magyar pedagógusokat képviselő szervezetek is jelen voltak. A Pedagógus Kar szoros kapcsolatot ápol a kárpátaljai, romániai, felvidéki, délvidéki és vajdasági magyar pedagógusszervezetekkel, amelyek képviselői beszámoltak saját problémáikról és azokról a területekről, ahol segítséget várnak. Ez a nemzetközi együttműködés kiemelten fontos, hiszen közös erővel próbáljuk megőrizni és támogatni a külhoni magyar nyelvű oktatást, hogy az semmilyen hiányt ne szenvedjen; ahol csak tudunk, segítséget nyújtunk. Az ülés másfél napja tartalmasan telt, számos hasznos információval és előremutató párbeszéddel gazdagítva a résztvevőket.

Az konzultációk és beszélgetések során voltak olyan visszajelzések vagy javaslatok, amelyek megerősítették a kar további fejlesztésének irányait? Születtek új meglátások, irányok vagy célok a küldöttgyűlés alatt?

A hozzászólások és visszajelzések egyértelműen megerősítették azt a működési gyakorlatot, amelyet a Nemzeti Pedagógus Kar eddig is követett. A Kar szerepe elsősorban abban rejlik, hogy tárgyalások és javaslatok útján képviselje a pedagógusok érdekeit, nem pedig tüntetések és követelések formájában. Ez a megközelítés megfelel a jogszabályi kereteknek, ugyanakkor tudatos döntés is, amely egy hosszabb távú, fenntartható eredményeket célzó stratégián alapul. Úgy gondoljuk, hogy a konstruktív párbeszéd, amely különféle megoldási lehetőségek és azok lehetséges következményeinek feltárására épül, hosszú távon sokkal eredményesebb. Ez nemcsak a döntéshozókkal való együttműködést segíti, hanem a pedagógustársadalom számára is stabilitást és kiszámíthatóságot nyújt. A résztvevők visszajelzései alapján ez a megközelítés nemcsak elfogadott, hanem támogatott is.

Bár a tüntetések és követelések rövid távon talán nagyobb figyelmet kelthetnek, mi úgy látjuk, hogy az igazán hatékony változásokhoz nem fenyegetések, hanem átgondolt, szakmai érveken alapuló párbeszéd vezet. Egy döntéshozó, aki megalapozott javaslatokra és partneri együttműködésre támaszkodva hozza meg döntéseit, nagyobb eséllyel ér el tartós sikereket, mint az, aki külső nyomás hatására reagál gyors változtatásokkal. A küldöttgyűlés során született meglátások és megerősítések tehát arra mutattak rá, hogy az NPK által képviselt irány helyes. Továbbra is az a cél, hogy a pedagógusok érdekeit olyan módon képviseljük, amely szakmailag és emberileg is méltó a hivatásunkhoz.

Készült egy jubileumi kiadvány. Mit tartalmaz, illetve milyen célokkal készült? Van benne olyan tartalom, amely különösen nagy hangsúlyt kapott?

A jubileumi kiadvány célja az elmúlt évek eseményeinek, eredményeinek és a kar működésének bemutatása. Egyrészt visszatekintésként szolgál, másrészt lehetőséget ad arra, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar tevékenységének kevésbé látványos, de annál lényegesebb részeit is megismerjék az olvasók. Az anyag kiemeli a kar következetes és kitartó munkáját, amelynek során, ha egy javaslat elsőre nem is talált meghallgatásra, a szervezet tovább dolgozott annak megvalósításán. A kiadványban példák sorakoznak az ilyen eredményekre, mint például a nyugdíjas pedagógusok helyzetének rendezése. Kezdetben a jogszabályok merevsége számos problémát okozott: egy pedagógusnak azonnal nyugdíjba kellett vonulnia, függetlenül attól, hogy éppen végzős osztályt tanított vagy elsős diákokat. Ez a helyzet mára jelentősen javult. Hosszú tárgyalások eredményeképpen sikerült elérni, hogy a nyugdíjas pedagógusok már nem kényszerülnek lemondani nyugdíjjogosultságukról, ha tovább szeretnének dolgozni.

A kiadvány bemutatja a kar egyéb fontos kezdeményezéseit is, mint például a pedagógusbérek minimálbér helyett diplomás átlagbérhez kötésére irányuló javaslatot, amely nemcsak anyagi, hanem presztízsbeli szempontból is előnyösebb helyzetet teremtene. Emellett a tagozatok és a vármegyék elnökei beszámolnak munkájukról, kiemelve az általuk legfontosabbnak tartott eredményeket. A kötet külön érdekessége, hogy előszót írt hozzá Dr. Gloviczki Zoltán, aki helyettes államtitkárként részt vett a köznevelési törvény megalkotásában és jelenleg az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora. Továbbá köszöntőt írt Puszter Bernadett, a kar korábbi budapesti elnöke, aki most az Oktatási Hivatal elnökhelyetteseként dolgozik. Mindketten elismerően nyilatkoztak a kar eddigi munkájáról. Összességében a kiadvány tehát nemcsak a múltat tekinti át, hanem igyekszik megmutatni a szervezet működőképességét és azt az elkötelezettséget, amellyel a pedagógusok érdekeit képviseli.